A fiú beszélt keresztapjával aki jobb belátásra térítette látszólag,nem iszik nem drogozik!
Alapjába vége normális. Karolin viszont nem nyugtot!
Du 3 óra van Diégó éppen akkor ért haza keresztapjától Anitával és a kis Sántival találkozott a tekintete A fiú arca egy szempillantás alatt átváltozott .Szája mosolyra huzotott.
Egyetlen szó nélkül elvette a kisfiút nem volt szavakra szükség hiszen Anita láttaDiégó mennyire oda van a kisfiuért s még az sem zavarja h bömböl,
Megyek megcsinálom a teáját,addig itthagyhatom veled?
Persze.. Eszmélt fel Diégó,majd úgy emelte vissza tekintetét a kisfiúra mintha félne hogy kiveszik a kezéből.
Szépen kidolgozott erős karjaiban elterült az aprócska test,és mivel a fiú mászkált vele a bömbölését elhagyó kisfiú inkább Diégó arcával ismerkedett Diégó zöld szemei úgy figyelte keresztfia minden
pici mozdulatát és lélegzetét mintha jól megakarna jegyezni róla mindent,ragaszkodott hozzá de mikor a fiú mosolyogva puszilgatni kezdte a pici újra sírásban tört ki!
Diégónak pár perc után támadt egy ötlete miután Anita utasítására óvatosan betette a bölcsőbe és ringatni kezdte.
-Hol van a kisfiú? Kérdezte Rámiro Anitát.
-Diégóval -mosolygott a lány.
-Igen? -Rámiora arcán a meghökkenés és az érdeködés egyszerre váltakozni kezdett mikor Gitárhur pengetést hallott a szoba felől.
Sánti már rég nem sírt Diégó gitárjának húrjai annál inkább. Rámiro belépett a szobába követte öt Anita,a már kihűtött teával teli cumisüveggel kezében örömmel pásztázta fia arcát azt figyelve mit vált ki belölle a gitárszo.
Diégó nem tudott eleget tenni a szívének én nem énekelt dallamhoz pedig kikívánkozott bélölle a fáj magas hangok áradata de még a pengetést is hanyagolni kezdte mikor mosollyal arcán látta
hogy picike keresztfia már alszik is.
-Na ha nem alszik átdobjuk neked ezen túl.
-Oké! Nézett fel válla felé a fiú ahol Rámiro éles mélybe mászó barna szemeivel találkozott.Azonnal máshová nézett rejti önmagát mindenki elöl.
Nagy az izgatottság Izabell házában az utolsó részletek simítások vannak a lagziig Izabell ma össze kell pakoljon!
Nem sok mindent akar elvinni,főleg nem olyan dolgokat amiről múlt év jut eszébe.
Megállt egy pillanatra és készült valamire,az arca hó fehér volt a szemei akár egy erős fekete kv.
A haja pedig zilált ráomlott a hófehér felsőre amit még Szintiátol kapott nagyon régen s újra hordani kezdte mivel olyan sokat fogyott hogy ujra jó volt rá.
A kezein már ott csillogott-villogott a szintén hófehér köves ilyen olyan mintás szinte már túlcsicsázott műköröm. A menyasszonyi köröm!
Oldalra pillantott az ágyán heverő szinte csak kövekbölálló
tört fehér menyasszonyi cipőjére anyaja szavait hallotta vissza amint pár napja azt magyarázza Marinak leendő anyósának hogy milyen csalódott volt a cipővel kapcsolatban.
Mivel tört fehér,nem hó fehér,saját hangját is hallotta ahogy így szolt: Nyugi anyu ki se látszik a selyem anyag alóla annyira köves nem tűnik majd fel!-Mari helyeselt Aranka lenezően pillantgatott Izabellre
Ti mindennel így vagy lányom,bérnéd az utánzattal is...
Izabell tudta mire gondol..bár anyja azóta sem veszekszik vele Diégó miatt egy egyfolytában érezteti vele mennyire megveti ez miatt.Aranka gyűlöli Diégót.És Izabellt zavarja hogy ez igy van.
Pedig már értelme nem sok hogy szereti e vagy sem.Holnap már Asszony lesz.És nem Diégó asszonya.
Izabell egy jókora méretü könnycseppet érzett átgördülni arcán.A tükörben egy babát látott egy zilált porcelán babát akit éppen most készülnek kín padra ültetni s ö zokszó, sikoly nélkül tűri!
Az ablakára pillantott mintha csak az esőt várná vagy egy okot egy történést,bármint.
Kinyitotta az s nem hogy eső de enyhe nemsütés fogadta a jéghideg levegő viszont megcsapta.
Átjárta öt mint ahogy az alkohol az ereket,csend volt hatalmas csend,s élvezte ezt.Percek anyja hangja nélkül egy pillanatig elhitte hogy szabad,nem kell Diégó nem kell pénz nem kell semmi.
Szabadság kel! Suttogta rekedten. Szabadság...Hunyta be a szemét,és sikeresen megtette amit már több hete megkellet volna tennie.Kitépte az aranyláncot a nyakából,igen azt az aranyláncot amit már
annyian megszóltak de mégis anya nem tudta vagy nem akarta tudni hogy kitől van.De mindegy mert most kitépte,s várta a csodát mintha gyermekien elhitte volna hogy kitépi a láncot
a nyakából akkor talán más valakit is kitép a szívéből...
Aznap éjel...
Diégó délután eltűnt nem látta öt senki hívogatták s váltig állította hogy az egyik régi barátjával van.
Még hajnal 3 kor is ezt monda a telefonban amikor Alisa hívta.
A kislány forgolódott jobbra is balra is Anyja már direkt lefeküdt csak azért hogy Alisát ne zaklassa a tudta hogy mennyre ideges Diégó miatt újra.
-Nem értem mit csinál ez a barom már egész tűrhető volt a viselkedése.
Alisa kipattant köntös húzott magára a nappaliban jóval hidegebb volt mint nála a szobában a dohányzó asztal melleit éjjeli barok mintájú lámpácska világított,esett nem is inkább zuhogott az eső.
Szinte mosta az ablakokat.
-Remek itt vagyok ennyi idősen mások ilyenkor a villámoktól félnek én meg bolond bátyámat féltem,nem elég hogy részeg még zuhog is!-,Kattant az ajtózár s motoszkálva
lépett át a küszöbön egy ide oda dölöngélö magas alak.
Lecsapta magárol a csurom vizes bőrkabátot és majdnem neki esett a dohányzó asztalnak.
Alisa nem tudta hogy mivel kezdje a leosztást és hogyan kiabáljon vele úgy hogy ne keltsen fel senkit.Ekkor felkedvezte bátya arcán a vízcseppeket,közelebb ment az ide oda dölöngélö fiúhoz
.De egy szót sem szolt.
Mert elakarta könyvelni magában hogy azok a cseppek biztosan csak is eső cseppek lehetnem semmi más.Alisa szíve elszorult picit..utána nagyon mikor Diégó a könnyei közül rámosolygott.
Mert könnyek voltak ez most már nyilván való.
-Mit csinálsz itt?
-Rád vártam.....Alisa összeszorított fogakkal sziszegte ki azt az egy a két szót mert félt ö is sírni fog bátya láttán. Gyűlöli ha valaki sír de ha Diégórol van szó az még rosszabb.
-Meny feküdj le!
Alisa nem mozdult.-Ugy utállak!
-Tudom sóhajtott a fiú nagyot s kijjebb gombolta farmer ingét.
-Nagyon utállak!!! És Alisa már elfojtottan sírt is...Sok volt ez a kis lelkének elöször a mámija most Diégó látványa.
-Tudom engem mindenki utál! Apu, Anyu Rámiró is mindig utált Most te is...ja meg az aa-Nem fejezte be a mondatát inkább leült.
Alisa erősen belemarkolt a karjába és húzni vonni kezdte a szobája felé mivel Diégó szobája az emeleten volt magához vitte reggelig is hurcibálhatta volna oda fel.
A fiú szót fogadott és lefeküdt Alisa lehúzta róla a cipöt és betakarta.
-Most minek törődsz velem ha utálsz???-Mordult rá a fiú a szipogó kislányra aki pakolgatta a rengeteg rozsaszin párnáját .Amiből kettőt hármat idegében Diégóhoz csapkodott!
Mert szeretlek te hűje állat!!! Diégó a karjaiba vette a vékonyka kislányt és szokásához híven párna ként használta.
-Tényleg szeretsz?
-Ühüm...bujt belé a kislány mint ahogy régebben és ahogy mostanában nem...
-De ugye te nem mész férjhez? ...-Diégó már félig aludt...Alisa pedig kicsi kezeivel simogatta és igy válaszolt.-Nem megyek sehova...
