Istenem! Szerelmem :( Na de hogy történt? Hiszen nem rég még olyan jól volt.
Nem tudom....-hajlott sirásra Diégó szája...
Annyira szeretnék most veled lenni megvigasztalni :(
Diégónak ez futott át az agyán:Ki tudja mikor leszünk mi együt??? ....Legalább az egy éves gyászt be kellene tartani..:(
Ma este találkoznunk kell!
Hogyan?
Bárhogy! ha kell hajnalban,
Jó :) :(((
Most le kell tennem,-mondta a fiu.
Rendben...Légy erös szivem!
Háh...Megprobálok...
szija
szia.....
Izabell könnyes szemekkel tért vissza a konyhába.
Na mi van? Mit mondott?
Izabell nem válaszolt...leült egy székre és csak sirt....
Izabell! :O Mi a baj? Mit történt???
A Mámija Ticia!!!
Mi van vele??
Meghalt...:((((-Sirt tovább a lány...
Neeeeeee!
Sajnos de....
És...most mi lesz?
Nem tudom este találkozni akar velem :(Még most az egyszer segitesz?
Segitek .....:(
Mindeközben Alisa most tudta meg a történteket,két bátyát átölelve sir és sir vigasztalhatatlan...
Karolin pedig vérös szemekkel nézett bele férje szemeibe....
Mennünk kell! -Mondta a Biró.
Diégó felpillantott rá.
mikor indulunk?
Holnap reggel.
A fiu ugy érezte valami szétmarcangolja belülröl folyaton csak az emélkek gyötörték...és könnyben uszó szemei nem tudtak mást csak szomorusággal telni,pesze
probálta magát tartani anyja és Alisa miatt is....de nem mindig sikerül....
Fontos észre vennünk azokat a dolgokat amiket csak ugy éppen látunk magunk elött elillanni és miközben végignézük ahogy elntünik ezt természetesnek hisszük.
Persze csak is akkor ha ez épp egy rossznak igérkezö dolog..amikor nagyon nagyon szeretnénk valamit csak azt vesszük észre hogy képesek vagyunk magunkat
olyan ábrándokba ringatni aminek szinte fikarcnyi esélyét sem látjuk pedig elöttünk van.
Persze nem minden a sosrol szol! Söt ha a sorsal ujjat huzunk annak ballul sültenek el a következményei....és sajonso ebben a történetben pont valami ilyesmi készülödik
Izabelléknél ez a nap is komoran telt el mint a többi föleg azért is mert Izabell egyszerüen nem tudta felfogni hogy ez hogy történhetett meg...
Este apja sirni látta a teraszukon de nem ment oda hozzá...vajon tudhat valamit? Gondolta magában majd szobájába indult...
Diégóék kezdtek kiséé megnyugodni a Biró csak perceket volt othon mint mindig fikarcnyit sem törödve felesége és családja bántaával nyugodtan járt kelt
s intézte a piszkor kis ügyeit..
Este 8 óra...
Diégó nyugtatót vitt be anyjábak a szobába Anita pedig Alisát probálja vigasztalni...
Karolin fáradtt kisirt szemeit kissebbik fiáéra vetette és igy szolt miközben kezét szoritotta.
Holnap elmegyünk.
Tudom..
Nem jövünk vissza csak január február között,apád kint akar maradni mig a gyász is le nem telik..
Gondoltam..könnyezett be a fiu...
Sajnálom kincsem!...Gondolt Izabellre Karolin.
Én is...:(
De ugye tudodod hogy ennek nem kell hogy igy legyen vége!
Tudom..nem is lesz!....Mást nem ...elszöktetem...
Most?
Dehogy...Azt nem lehet...Gondolt el mit szolna apu...
Igen...Ha hazajöttünk...Ne törödj most ezzel anyu! Inkább légy erös! A mámikám boldogan ment el..... :) Azt mondják hogy mosolyal az arcán...
Komolyan?? -Sirt a nö s Villat egy kis boldogság az arcára.
Igen...Alejandra mondta :)
:) A fiu átölete anyját....Most is boldog! A papóval van...és föntröl vigyáznak ránk :)
Igen tudom :) Szeretlek kisfiam!
Én is téged anyu....
Késöbb....éjfél után.....
Izabell remegö lábbakkal indult el a magbeszélt helyre...Amikor meglátta Diégót az ezüst merciének támaszkodva földnek hajotott fejel ugy érezte mindta valami most összeört volna
Hiszen akárhányszor találkoztak igy lopva mindig melegség járta át de most a rettegés...
Szija...Szolt a fiuhoz a lány alig halgatóan...a fiu felemelte tekintetét s amikor lápillantott hatalmas fájdalom járta öt át....hiszen látta mit veszithet...
Szomoru arca mindent elárult s Izabell könnyek között ölete át öt egyetlen szó nélkül...
Annyira sajnálom...
A fiu reszketö kezei erötlenül szoritották a lány derekát...Könnyei pedig Izabell kezén hagytak nyomot...
Csüss...nyugtatta Izabell öt...de hasztalan...a fiu csak a lány ölelésére vágyott és nem volt hajlandó elengedni öt...
Persze azért kis idön belül beültek a kocsiba és Diégó elvitte öt olyan helyre ahol csak ketten lehettek...
Utközben a fiu mindent elmesélt amit Alejandra elmondott neki telefonon..és azt is hogy holnap reggel indulnak...
Izabell küszködve könnyeivel nézett kifelé az autó ablakán...
Mikor jöttök vissza?
Január...Február...
....Értem...a lánynak már csurdig teltek szemei könnyekkel..igy hát természetes hogy ki is cseppentek azok...
Majd megérkeztek a fiu lefékezett....mindketten csak ültek...mélán bámultak ki egy fára majd a fiu megszolalt: Nem akarnak itt hagyni...
Erre a lány:Jol megleszek.-tettete a magabiztosságot.
Azt nem kétlem.-válaszolt a fiu idegesen.
Mire célzol?
Nem tudom...
Hatalmas csend állt be a esö zuhogni kezdett...Halgatták ahogyan a vihar veri a fákat s kocsit...
Izabell ugy érezte szétszakad a fájadlomtol tellt szive: Hiszen ki tudja mit tartogat ez a pár hónap? Ugy érzi nincs esély...Fél hogy eröszakkal férjhez adják
mielött a fiu visszatérne...
Diégónak is pontosan ugyezek jártak a fejében és majd szétvetette az ideg ha csak erre gondolt...
A csendböl hirtelen megszolalt a lány...Akkor mi lesz most?
Mit szeretnél??-Nézett lángolo szemekkel Diégó a lányra.A lány megfélelmült! Mindha a Birót látta volna...
Már nem tudom...Felete
A fiunak ez volt az utolsó csepp a pohárban a mai napra. Dühvel és indulatosan szállt ki a kocsibol...
A lány nem tudta hogy mihez kezdjen szó szerint Kínozta ez a szerelem!! Majd kiszállt.
NEM SZERETSZ???-Kérdte a fiu meggyötörten elcsuklo de mégis kemény hangon.
DE!!
HÁT AKKOR? MIRÖL BESZÉLSZ??? MIÉRT NEM LEHET BENNED MEGBIZNI IZABELL???
BENNEM MEGLEHET BIZNI! TE VAGY AZ AKIBEN NEM HELET!!!
MIÉRT???
MERT........MERT...!!!! MERT FÉRFIBOL VAGY!!!!!!
Csak zuhogott az esö,s ahogy erösödött a szél...ök méginkább csak vitatkoztak,talán igaz a mondás hogy aki fél az kiabál...
A lány már nem birta tovább...összeronyott és csak sirt...Diégó oda ment hozzá....
Izabell a nyakába borult majd suttogni kezdte nem akarom hogy elmenny,ne hagy itt, nem akarom! Nem akarom!! Szeretlek!!! Annyira szeretlek!!!
De nem tehetek mást...
Tudom....Szoritotta a fiu karját a lány...Majd ujbol a fiura nézett, megszakadtt a szive hogy igy láta öt..majd gondolkodás nélkül megcsoklota....
A fiu megremegett...annyira átjárta a félelem...Ur ISTEN! Talán ezek az utolso csokjaink? Nem!!!! Nem akrom!!
A csokok csak vadultak és vadultak szerelmes szavakat suttogva burkoloztak egymásba majd Diégó felkapta a lány és a motorháztetöre ültette.
A lány levetközte minden gátlását és kész lett volna bármit megadni a fiunak...sem a hideg szél sem az esö nem érdekete öket csak az indult és a szerelmük.
Akarlak Diégó!!-Nyögte fel a lány...Had legyek a tiéd!! Suttogta Diégó fülébe...
A fiu bevitte kocsiba....Már egyikükön sem volt felsö...A fiu gyengéden ráfeküdt...Akkor ujbol találkozott Izabell lebilincselö tekintetével egyetlen pillanat elött
lejátszodott elötte minden amikor elöször meglátta,amikor elösnek tartotta akarjaiban,mikor elöször csokolhata és a közös álmuk a hatalmas lagzi a templom
a hófehér ruha.....Tudta hogy Izabell rég erröl álmodott...Ugy érezte nem foszthatja meg ettöl.
Mi a baj?
Ezt nem lehet...Nem tehetem!!! Egyszerüen nem!...
Neked kell az a lagzi!
Nem érdekel semmi csak te!
Ezt csak most látod igy igy lesz neked a legjobb!
Elegem van már belölle hogy mindeki jobban tudja hogy nekem mi a legjobb!!!
Vissza jövök!...
A lány elvonta a fejét.
Diégó vissza vette a polóját és beült a kormány mögé. a lány megbántottam vette vissz a kabátját és hátul maradt...Most jön az a rész hogy hazaviszel
.De gondolom ezt mondanom sem kellet volna,hiszen te ugy is jobban tudsz mindent..
Izabell ne nehezitsd mégjobban ezt az egészet.
Ezt az egészent mi? Tök jó hogy igy jellemzed azt amit irántad érzek...
A fiu felsohajtott majd gázt adott és vissza indultak...
A ház elött pár utcával..
A lány gondolkodás nélkül kiszált nem köszönt csak szaladt elöre...a fiu pedig utánna.
Várj már meg!!
Tessék!
Visszajövök!-Szoritotta a kezeit szerelmének a fiu.
Én azt elhiszem!...De addigra ki tudja mi lessz..?
Történjen bármi is én ugyan ugy foglak szeretni.. :)
A lány Ujbol átölelte...
Szeretlek......Légy erös....
Az leszek!
Izabell!
Hm?
Bizol bennem?
Ühüm...-Bologatott a lány.
Mond ki!!!
Bizom benned!
Nem lesz semmi baj...
Mármint ennél nagyobb?
Igen... :(
..........................Mennem kell...
Nekem is..
Vigyázz magadra
Te is Szépségem!
Majd erre a megcsokolták egymást....gyengéden szenvedélyesn....és bánatosan.
Nemsokára jövök..
Jó....én ....meg....majd várlak...
Jó ....
Szia....
Szija.......
Eresztették el elgymást....ujbol....és ki tudja hogy mikor találják majd megint meg egymás karjaiban a bolgogságot....
