2013. október 28., hétfő

KILENCVENEGYDIK FEJEZET

Hajnal egy óra sötét éjszakában több millióan örvendenek az uj évnek!
De két egymástól nagyon távoli helyen két ifju szív mely kin keservesen egymásért kiált...
És mig mások az uj remény köszöntik,ők gyászolják a múltat a perceket amiket együtt töltöttek a csókokat az ölelést mi összeláncolta lelkűet a mosolyt mely pillanatokon belül életet vert mindenbe.
A szerelmet aminek most vége szakadt...



Rodrigo elérte a célját a Biró pedig önfeledten azok kezd munkálkodni h tervét véghez vigye és ebben Diégónak szerepe van igy örült hogy aminek fia szikra lángot adott volna életében ö azt most hamuvá égette benne...és ennek a hamunak a romjaiból majd formálódik egy új élet mely tetszetősebb lesz majd számára
és kártékonyabb Diégó egészségi állapotára...


Édes szerelmem...
Te voltál az erőm amikor gyenge voltam..
Te adtál hangot amikor nem tudtam beszélni.
Te voltál a szemem amikor nem láttam
Minden ami vagyok az azért van vagy volt mert te elhitetted velem  képes vagyok kiállni azért ami az enyém!
De mim van??? Drága dolgok? Ruhák ékszerek???? Semmit sem érnek!!!!!!!!!!
Igazam volt tudtam én h nem vagyok sem kevesebb sem több egy egyszerű cigány lánynál nem vagyok annyira értékes h az az álom igaz legyen,nem haragszom rád,mert engem nem  lehet annyira szeretni ezt mindig is tudtam Jó színész vagy elismerem... Éld az életedet Szívem  nekem mindig az életem maradsz!
De most hoztam egy döntést mert nem bírom a fájdalmat....
Remélem hogy boldog leszel én csak a te karodban voltam az!
                                                                                                Szeretlek.... Ti amo mi amor...




Ezt a levelet Izabell Január közepe felé irta... Eltette és készült valamire...


Firenze.. január 20.

Este 8 óra.
Rámiró és Anita most találkoznak elöször ma mert a fiu egész nap Apával volt.
Szia szívem csókolta meg szerelmesen a lány férjét aki boldogan viszonozta.és közben megsimitotta Anita gömbölyödö pocakját :)
Diégó ennek szemtanúja volt és közben elmenni készült...
De aranyosak vagytok csesszétek meg! Mondta kissé flegmán s gúnyosan persze csak halkan.
Szevasz öcskös!
Csá!
Hova hova?
El.
Bövebben?!
Mi vagy te apu magán nyomozgatja?
Csak érdeklődöm!
Miért is?
Mert érdekel h mi van veled!
Aha jó rendben hidd el nekem jol vagyok ha békény hagysz te is meg apád is! Nem kell a sajnálat! nah csá!

Ezzel kilépett a házbol és elhajtott...
Anita szomorúan nézett férjére..-Nagyon szomoru,agodom érte!Mioa volt ez a dolog alig eszik,nincs ithon soha és olyan más lett! :/
Áhh tetteti h nem érdekli...de...-hagyta abba az evést a fiú.
Soha nem lesz már a régi..- mondták ki egyszerre.
És nem ez most a legrosszabb,hanem az hogy most a leggyengébb,félek h valami hüjeséget csinál..
Mire gondolsz?
Bármi...Drog rossz társaság,és az a legdurvább h egy lépésre áll tölle..-Gondolt Apjára Rámiro.Tényleg nagyon szerette ezt a lányt.
Igen...de én nem értem olyan rendesnek tünt tejesen egymásnak vannak teremtve.
Voltak szivem! Csak VOLTAK...


Aznap éjjel Diégó életem 380 fokos fordulatot vett!
Bánatát italba és számára könnyen kapható nöskékbe ölte.
Egyik pohár követte a másikat mindaddig amig tejesen el nem nyomta öt az ital.
A lányok akikkel az éjszakát töltötte mint már mondtam könnyen kaphatóak voltak de mégis nehezére esett (Ugy) Éritenie öket.Belül még tejesen részegen is  érezte h ö ezt igazábol egyátalán nem akarja h az egyetlen akit ériteni szeretne azt már sosem érintheti.                        


S megvetette azt a nöt aki már a nadrág szíját lazitotta.Pedig Izabell kellent volna megvetnie.
Ö a ribanc nézett a csinos lányra s csókolta meg vadan!
Elfelejtelek! Te szüzk*rva









2013. október 25., péntek

KILENCVENEDIK FEJEZET Szilveszter

Amiután Krisztiofer tudtatára jutott hogy Izabell mit is tett,nem tudta mitevő lehetett volna mert a lány iránt való sajnálat elnyomta a gondolatot hogy a lány valójában hírbe hozhatta volna a cigányok előtt a családot (apujátukat)!

Ticia folytonosan emészti magát... komolyan magába szállt és csak okolj magát hogy ilyet hagyott....

Pontosan egy hét telt el Karácsony óta.
Vagyis ma van Szilveszter az új év eljövetele

Az nap...

Firenze....
 Hova mész ma este Diégó -Kérdezte bátya a kandalló mellet ülő fiút.
Sehova!
Hogy-hogy?
 Mit ünnepeljek??
Bocs..
Rámiro fagyos tekintettel tért vissza a konyhába..
Mi a baj szivem? -Nézett rá Anita.
Semmi...ez a bolond...Pillantott Diégóra aki szótlanul s elmeredten csak a tűzlángjait figyelte.
Olyan szomorú.. nincs élete!Kíváncsi lennék levegőt vesz-e?
Rá kell hagyni! Ha sajnáljuk nem lesz jobb neki :(
Héé! Hová mész? Nézett meglepetten Rámioró
El csá!


A fiú a temetőbe vette az irányt.
Hideg,fagyos szél csípte az arcát amíg a mamikája sírjához nem ért.
Fájdalmasan mosolygott majd igy szolt: Nem hittem volna hogy ilyen hamar vissza tudok ide jönni.
Nem tudom  mit csinálok itt.. :/
Nincs kedvem élni mámi..Bár én lennék a helyeden! Nem akarom én ezt az egészet!
Olyan kisemmizettnek érzem magam...Nincs semmim...Vissza akarok menni..de gyáva vagyok!
Diégó pontosan 2 és fél órát töltött a siralomnál fejét nekidöntötte a mámikája képének és csak nézett maga elé..érezte a hópelyheket az arcán..Majd...elaludt.....

Izabell gyönyörű volt a párduc mintás ruhájában Ma este Szintiáéknál ünnepelnek Ariannáék is ott lesznek zenésszel felszerelkezve egyszóval Buliznak--

Izabella!!!
Izabella?? -Miért hív így anyu? Nézett az ajtójára majd kiment  a nappaliba.
Hívtál anyu?
Igen! Gyere csak!
Bementek Aranka szobájába a nő leült a fésülködő tükre elé és egy pár gyönyörű arany fülbevalót vett elő...
Betette Izabell fülébe...
Anyu..ezt ...most...Miért??
Csak mert illik a szemedhez! Ne legyünk rosszban béküljünk ki! -Fogta meg lány két kezét a nö.
Jó!-Szégyellte magát a lány s lefelé szegezte fejét.
Nézz rám! Ami történ t megtörtént köztünk szólva,örülj h nem tud róla senki...Felejtsük el és kezdjünk uj évet :)-Ölelte meg Aranka a lányát aki úgy állt ott mint aki karót nyelt.
Majd vissza tért a szobájába a táskájáért ment és a tükörben megakadt a szeme két ékszerén a fülbevalóján mi kötelességét jelképezte egyben szülei akaratát és a kis szíven a nyakában....
Amit azóta sem bírt levenni... :( Fülében anyja és Szerelme szavai összemosódtak remegni kezdett táskájába nyúlt kicsi pirulát szedett be majd nagy sóhajjal kilépett az ajtón...





A fülbevaló amit anyjától kapott 


A fiúnak minden csontja átfagyott már amikor felébredt. Sötét volt és petárdák zaja verte fel a csendet,ujjongás és boldog sikolyok kergetek öt vissza a kocsijába.
A telefonján pontosan 10 nem fogadott hívás abból 6 anyja 5 pedig Rámiró volt akik már nagyon aggódtak
Vissza hivta anyját:
Diégó nah végre!.
Mondjad anyu...
Hol vagy kisfiam..
Migyárt othon...Tette le a fiu.
Othon....??? Annál a Isten verte háznál...

Izabellék is megérkeztek Szintiáékhoz ahol már gyönyörű díszben állt minden cigaretta füst tébejgett a nappaliban és hangosan szolt a zene Ariannáék is ott voltak már.
                                         


Izabell Benito kezét fogva lépett be a házba ahol egyenesen Andris tekintetébe ütközött..
Akinek első gondolata ez volt: Nah, megjöttél gyönyörűm?




Kicsit elmélyült olyan érzete volt mintha álmodná ezt az egészet és egy kényelmetlen alvás után dejavu ként térve vissza az emlékeibe. Buék! Cuppant Szintia két Durván szájfényes puszija majd Izabell kissé elhúzódva anyja után ment...

Nah végre fiam! Hol voltál?
Hagyuk anyu,most...ezt ...ne!
Hogy hogy most ezt ne?? Hol voltál szinte egész nap és..De szegény Karolin nem tudta ezt végig mondani mert Diégó szobája ajtajának hangja kiütötte az ö szavát.
A fiu lefeküdt...És "probálta" csak álmodni a dolgokat...

Csinos vagy ma húgocskám!-Szolitotta mg Arianna Izabellt aki furcsa tekintettel fürkészte öt vajon miért mondott ez ilyet??
Ne nézz már igy rám!! Komolyan csinos vagy!
Köszönöm.. Te is!
Hát igen az már megszokott!-Nevetett hegykén majd arrébb állt.

(Ugyan már Arianna ez neked nem áll jol! Hiába van lelki ismeret furdalásod de még te magad is rájöttél hogy nem tudsz egyszerűen kedves lenni egy pillanatig sem.)

Roberto közeledett Izabell felé.
Szevasz hugi!
Szia
Nah azárt ennyire ne örülj!
Robertó nekem ehhez most nincs kedvem.
Tudom ezért igyunk! -nyújtotta a pálinkás poharat a fiú.
Nem iszok!
Nah neee!
Komolyan nem!


Izabell! muri séj av kháté!
            lányom gyere ide! Szolt oda fölényesen Rodrigó a lányának majd pénzt emelt a zenészek mikrofon rúdjára és táncba hívta lányát,kis időn belül persze mindenki táncolt de Zoli Andris apja kért egy zenét s megkérte Rodrigót hagy táncoljon Andris Izabellel.
Izabellbe akkor mindtha belevágtak volna egy kést,ez most annyit tett hogy Andrisék egy cseppet sem tágítottak és Rebeka ide vagy oda Nekik Izabell kell!

Akkor azokban a percekben A lányban tudatosult valami aminek köze van a kötelességhez,az engedelmességhez,és a kő kemény akarathoz. Mindezek persze nagy ívben elkerülik az érzelmek zátonyát.
És köfalat épít oda ahol eddig Virágok nyíltak...




2013. október 12., szombat

NYOLCVANKILENCEDIK FEJEZET

Karácsony második rész...


Álejandra hiába próbálta megállatni öcsét ö újra autóba szállt...a házba egyedül tért vissza.
Na mi van hisztizik az öcsikéd?
Álehándra amúgy is majd szétesett a dühtől de most komolyan kedve lett volna megfolyatni az urát.
Hol van a bátya anyu? -Kérdezte Antonió.
Nemsokára jön szívem :)...

Izabell miután reggel hazatértek apjával próbált ugy viselkedni mint ahogy szokott.
Krisz nem tudott semmiről és feltünt neki h Izabell csak játsza magát látta h könnyes a szeme és kiakarta deríteni h mi is lehet a baj...Kérdezte a szüleit Ticiát de senki semmit nem mondott...

Csak hogy hazaértél fiam! Örvendezett a Biro gyere ülj ide mellénk.
A Család már a vacsorához készülődött.
A gyerekek nagyon örültek h megjött Diégó igy a fiú melléük ült...Nem sokat evett és a kínos vacsora után elkezdtek ajándékozni.
Diégó erötlenül s unottan leült a kandalló melleti bőrfotelbe és onnan nézte ahogy a gyerekek tépkedik a sok csomagolo papirt.
Szinte irigyelte a korukat...Boldog Karácsonyt! Lépett oda Alisa egy kis dobozkával.
Neked is...


Ajándékozás és vacsora után Izabell egyedül maradt sötét volt leült a fa elé a szőnyegre tenyerébe támasztotta arcát s gondolkodott...Ajándékai jutottak eszébe...

Bár vissza kaphatnálak...nem kellene soha semmi más...csak te..!!!
Miért történt ez velünk? Miért engedted?? ....



Krisz lent volt még hallota...

Ki és mit engedett?.....

Mi?-Ilyedtt meg a lány.Te még itt vagy?
Én kérdeztem elöbb,nem elsönak látlak sirni! Mi a baj?
Semmi!
Igen? Biztos? Akkor miért sirsz?
Semmiért,érzékeny vagyok tudod...
Ahha...jo ha te nem majd anyuék elmondják!
Neeeee! Krisz!!! Nee! Majd én!,,,,
Nah! Csak van valami!! Mondjad csak!

Izabell már ott tartott h nem érdekli ki tudja és ki nem...nem akarta tovább titkolni,nincs értelme...

Kimentek Bátyával a teraszra és elmesélt MINDENT!.
Krisztofer hitetlenkedve s dühöven kedeztt járkálni.
Akkora pofont érdemelnél Izabell.!!!
Tudom...ne haragudj...
Hogy csinálhattad ezt?
Tudom h hirbe hozhattam volna aput és...
Kit érdekel most ez?? Rolad van szo!!
Nem tudom mit csinálni Krisztofer megtörtént...elhittem hogy szeret...meg azt is hogy majd jön.
De...látod...nekem ez jár!
Mit a francot gondol magárol???? Utánna megyek és szééétverem a fejét,Szorakozik itt a cigány lánnyal biztos az apjával ketten találták ki. Közben Izabell csak sirt rossz volt más szájábol is csak azt hallani hogy csak játékszer volt.
Te még képes vagy sirni érte??
SZERETEM ÖT KRISZTOFER! Jobban mint a szánalmas életemet..Jobban mint bármit...
A fiu már nem birt hugára nézni elszorult a szive h igy látta.
BOLOND VAGY!!! HOGY LEHET ENNYIRE HÜJE??
Ticia tudta???
Nem!
Biztos?????
Igen! Tejesen, nem tudott semmit! tényleg..
Krisz elhitte...

Látva huga fájdalmát borzalmas volt érezte amit átél...és tudja hogy ez most az egész életét megpecsételte...