November elseje van!
Mint Izabell mint Diégó nem éppen kedvelik ezt a napot hiszen ez az elhunytak napja.
Mindkét család korán reggel ota járják a temetőket s virágot visznek elhunyt szeretteiknek....
Diégó szomorúan nézi a reszkető fákat,az elborult eget,és a hideg sirokat....
Fejében..vagy inkább szívében egyetlen könyörgő mondat fogalmazódott meg...Istenem kérlek még ne vedd el...!
Izabell családja már hazaérkezett s a főzés után a lány Benitóval játszik.Amikor odamegy hozzájuk Rodrigó.
Beszélgetnünk kellene! Mondta a lánynak.
Mond csak.
...Ugye tudod hogy pénzügyileg nem állunk jol?
A lány bolgatott..
Sok adósságom felhámozódott és én sem vagyok már a régi...már nem olyan könnyrü szerrel keresem a pénzt ahogy kellene.
Izabell rettegett egyetlen mondattól ....
Igyhát sziveséget,vagy inkább megállapodást szeretnék veled kötni..kislányom!
Hogy velem??
Igen!
Azt szeretném hogy ha jönnének a Zoliék kéretni.....Mondj igent!
A lány lélegzete elakadt,ez volt az a mondat amitöl a legjobban tartott...-De.....én ezt nem tehetm..!!!-Mondta magában amire apja ezt kimondta:
Nem kell azonnal döntened! De gondold meg,a családunk jövöje rajtad múlik...
Izabell zokogva rohant ki a lovakhoz ahol bátya meghallotta a sírást...
Mi bajod van Izabell? Mi történt??,Már megint anyu??
A lány zaklatott tekintete Krisztoferre szegzödött...de a hangja már nem volt olyan erös mit a szempár amikböl könnyek zápora hullot.Szava elcsuklott igy
nem mondott semmit csak ráborult és sirt....
Mit tegyek drága jó Istenem?? Mit csináljak???
Mien érdekes az élet még mások nyugodtan szövögetik ellened a hálot addig te csak szenvedsz és szenvedsz a boldogságért ami talán soha sem fog bekövetkezni...
Ez az élet! Nincs rendje sem szabályai hiába is mondják....Csak a szintiszta gonoszság és ártalom!
S hol elöbukkan a szeretet legkisseb szikrája is olyan erövel kell védened hogy rámegy az életed...
És hogy ezzel mire célzom? Egy lányra..egy asszonyra..de a legjobb ha inkább növérnek hivnám! Egy olyan lánytestvérnek akiben egész életében gyülemlett a féltékenység!
Az a maró érzés ami már kicsi korában kialakult kishuga Izabell iránt,s bár immár a kishugbol nagy lány lett s belölle pedig férjes asszony,az érzelmek még
most sem válktoztak meg! Arianna sosem tudott elégé kitonil Izabellel,ugy hogy befeketithesse apjáék szemében tejsesen.de most a kezében a Bizonyitékkal
Arrol hogy a lánybecsapta öket azért hogy apjuk ős ellenségének fiával lehessen! -Arinna éppen most is kezében tartja izabellröl és Diégórol készült képet
ami Szilviék lagziában készült roluk éppen csokolozás közben! És hogy napvilágra került -e?....Hát azt csak is Arianna tudhatja...
Diégó a kocsiban ülve mereng...lepörgött elötte az eddigi életéböl egy két filmkocka,Ahogyan az oviban rosszalkodott,ahogy a suliban buzgolkodott,s ahogy
az életben csak kapaszkodott...na de mibe?? Nem volt senki és semmi aki vissza huzná öt a mélyböl! Abbol a szakadékbol amit saját apja rántott elé.
Amit ö ugy nevez (Üzlet) Drog csempészet,sikkasztások? Az apjának ez sima ügy! ...De sose értette hogy miért az? Mindig ugy látta egy idö után hogy biztosan
benne van a hiba hiszen egy jó ideig Rámiró is Követte apjuk példáját...De amikor már ilyen gondolatok fordultak meg benne,elég volt anyja megkeseredett szémbe nézni hogy
lássa az igazságot.S ahogy Drága Karolin mámikája mondaná: Jobb kijavitani a hibákat még mielött elkövetnéd öket.
Ez a mondat csalt mosolyt ma arcára s tovább hajtott Pécel legkietlenebb pontjára. Ott csak is egyedül volt és nem zavarta semmi...
Emékei még mindig peregtek s figyelmen kivül nem hagyta amikor legelösször találta szemben magát Izabell láncokba vert lángolo tekintetével.
Abban a percben ez a határtalan érzelem belemart a szivébe és azt a nyomot már nem temeti be semmi és senki ...
Krisztofer dühösen ront be anyjákhoz Izabell csititaná de nem jön össze a fiut egyszerüen nem lehet megállitani!
-Mi bajod van fiam?-Vonta kérdöre apja a fiut.
-Hogy hogy mi bajom van? Hogy találsz ki ilyen hüjeségeket? Te vagy a nagymenö?? Aki mindenkinél jobb??? Mégis a lányod nyakába varnád a problémáidat?
Miröl beszélsz?
-Krisztofer hagyd abba! -Szolt bele Izabell de hasztalanul.
-Mondtam már hogy állj le ezzel az Andrios témával mindig is rühelte és nem fogja megszeretni azért mert te azt ugy akarod!!!!
Rodrigó meglepöen nyugodtt maradt Aranka még szinte mosolygott is..
Jol van gyerekek! Nem azt mondtam hogy muszály..csak azt hogy ez neki sem lenne rossz söt!
Nem hát! Mert amugy az egy olyan szent meg jó gyerek! Kidrogozza az életét már most csak ugy viccböl! Mindenhol ribancai vannak! És még Isten tudja mit müvel.
Egy jó asszony kell mellé aki majd megváltoztatja!
Ámen! De az nem az én hugom lesz!!!!
Krisztofer mostmár tényleg elég! Mondta a lány majd kihuzta öt a szobábol...
Mi volt ez a veszekedés Krisz? Kérdezte Ticia aki éppen most jött le Benitoval a karján.
Semmi! A régi nota! Az Andris!
Mi?
Hogy Izabell menjen hozzá.
Ticia Izabellre pillantott..majd sohajtott....Istenem Diégó...Csinálj valamit gondolta magában majd felmentek az emeletre...
Aranka és Rodrigó egymásra mosolyogtak a szobában.
Önként fogsz igen mondani lányom! Ezt garantálom!....
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése