 |
| Alejandra babaként :) |
 |
| Alisa 5 évesen |
 |
| Alejandra 4 évesen |
 |
| DIÉGÓ 10 HÓNAPOSAN! :D |
 |
| Rámiró :) |
 |
| Diégó 13 évesen |
 |
| Diégó 16 évesen |
 |
| Alejandro papó és Karolin mámi |
 |
| Karolin mámi és Alejandró (Fiatalon) |
 |
| Alisa |
 |
| Karolin és Alejandra :))) |
 |
| Rámiró szunyokált :) |
 |
| Karolin :) |
 |
| Kanolina... |
 |
| Carlos Karolin mámi fia Karolin Bátya |
 |
| Cárlos fia Ármándó |
 |
| Carlos lánya Himéná |
Te Amo....Isabel Diegó
A fiu érezte hogy leszálltak kiszedte a fülhelgatót a füléböl és elindult anyjáék után,Alisa kezét fogva
szállt le a gépröl,ahonnan eddig ugy hitte ugy fog visszatérni mint egy boldog férfi a feleségével.
De nem igy történt!!!
Érezte a jéghideg levegöt az arcán...gyomyorideget a hasában...Tudta hogy kemény napok állnak elötte...Komoly tekintettel Pillantott Rámiróa...Aki tudta mire gondol...de annyira ideges volt hogy elkapta a fejét.
Elsö utuk természetesen Alejandráék házába vezetett....
Izabell Miután elvégezte az összes teendöét felhivta titokban Szintiát Ticia telefonjárol.
Szinti akkor mondta hogy késöbb átmennek és akkor megbeszélnek mindent...
Diégó még soha nem félt ennyira a sját reakciojátol...attol fél hogy ha meglátja a mámija házát ö nélküle olyan érzések törnek majd elö bellöle amit jobb lenne elfolytania most! Anyja és huga érdekében...
Egész uton csak csendben ült és figyelte a borusank igérkezö napot,ujra látta az ismerös helyeket utcákat tereket és embereket...
Mintha belecsöppent volna egy olyan világba ami hasonlitott a régire de mégis sokkal de sokkal rosszabb volt...
Nem tudta pontosan hogy fogja legyürni saját magát,s uraklodni az érzelmein....Izabell közelségére vágyott hiszen ö minidg megnyugtatja,s kárpotolja a rossz perceket...De most nincs vele,nem fogja a kezét,nem vigasztalja...
A kocsi lassitott Diégó szive pedig gyorsitott s majd megszakadtt amikor Alejandra megviselt arcát pillantotta meg a teraszrol...
A lány Könnyeit visszatartva rohant anyjához és hugához.
A fiu kiszállt de nem birta nézni...elfordult...Kinjában györni kezdte a börkabátja ujját,s könnyeivel küszködve probált megnyugodni...
Alejandra betessékelte öket...Mert kint meglehetösen hideg volt...De a fiu csak állt ott nem mozdult pedig anyjáék már elindultak.
Nem jössz be Diégó?!
Mennyetek majd megyek! Csuklott el kissé a fiu hangja.
Mindenki bement...De Alejandrá maradtt...
Diégó a kocsinak támasztotta a csukloját...Probálta magát összeszedni....
Növére nem tudta az a jobb e ha szoval tartja vagy hagyja egyedül de igazábol egyikhez sem konyitott a lány.Igy csak hirtalen nagyon szorosan megölelte...
Diégó még sosem érzett ekkora ürt magában mindha kitéptek volna belölle egy darabot...S tudta ha Izabell nem lesz vele nagyon hamar....beleörül a fájdalomba....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése