A fiu hirtelen anyja szavára figyelt fel mi arra szólította hogy mennyen ki a nappaliba az apjához mert az szeretne neki mondani valamit.
A fiú rögvest felpattant mert észre vette anyja hangsúlyán hogy baj van.
Apja már várta öt szivar füstbe burkolata tessékelte le fiát a vele szemben lévö fotelba de neki inkább jobb volt állva.
-Jobb ha leülsz! -Mondta a férfi megjátszott szomorusságal az arcán.
-Mi történt -ült le mégis a fiu.
-Rodgigo telefonált.
-Mi van Izabellel??
-Férjhez megy!
-Tudom...nevetett a fiu.
-Ne nevess fiam!
-Mi most akkor ezt hogy értsem??
-Ugy hogy az a szégyentelen,felrúgta a megállapodásunkat,és úgy döntöttek a kislányával hogy hozzá megy inkább a Péceli Zoli fiához!
-A fiú elsőnek nem értette,nem fogta fel h miről hadovál az apja csak ült egy helyben és nézett maga elé értetlenül..
-Mi van nem mondasz semmit?
-Ez hülyeség!
-Micsoda fiam? Hogy lenne már az??mikor tudod hogy..
-Igen !!! Tudom amit tudok! És ez pont elég ahhoz h tudjam h ha Rodrogo ki is találta ezt a baromságot attól még Izebell nem ért vele egyet.
-Fiam tudom hogy nehéz de ezt most el kell fogadnod!
-Mit?!!! Apu te nem vagy észnél!! kelt fel a fiu.
Most miért mondod ezt?
A születésnap óta ismerem ezt a lány és ez az idő elég volt arra hogy megbizonyosodjak egy két dologról,nem akartam volna megkéretni ha nem lettem volna
biztos mindenben.
-Tejesen mindegy fiam kész tények vannak ennyi!
-Jah!!-Gondolom. Meg azt is h hogy reklamálhattál máskor ölsz az igazadért de most csak úgy elfogadtad a dolgot!Mond csak ez neked nem szégyen?
-Vagy egy cseppet sem fáj neked hogy nekem esetleg fog?,
-A Biró nem szolt semmit...
-Na látod!
A fiú felvette a bőrkabátját s közelebb ment az apjához...
-Neeem apu! ...Itt tudod mik a kész tények?....Hogy te cseppet sem voltál oda a dologért. És neked ez így most kényelmes,Hát akkor helyezkedj el tényleg
kényelmesen. Mert én nem fogom ennyiben hagyni a dolgot!! Ha másra nem arra megtanítottál hogy hogyan védjem meg azt ami az ENYÉM!
Majd elment és becsapta az ajtót.
Összezavarodott....nem értette a történteket még most sem...érzete ott legbelül h lesz valami gubanc de hogy ekkora...
A kocsiban ülve egy kicsit megingott Izabellel szemben...Eszébe jutott hányszor kérte arra hogy siessen érte...
Meg az is hogy mi is történt aznap hajnalban mielőtt elindultak.Kész lett volna lefeküdni vele...
De az erős érzelmei azt súgták neki hogy minden szerelemből volt.
Nem hagylak ott!! Nem!!! Mi még tartozunk egymásnak egy boldog élettel,és nem hagyom hogy elvegyék tüllünk!-Hajtott idegességében a fiu.
Majd közben felhívta Szintiát aki aludt...igy vette fel a telefont....
Izabell a szobájában mászkál...ö benne már csak egy halványuló szikra ég hogy minden ami a levélben van nem igaz!
Még mindig remeg,sír,és összetört...nem érez vagy észlel semmit csak ürességet.
Izabell!!.Nyitott be Ticia
Igen?-suttogott a lány?
Szintia hívott mert híva öt Diégó.
Komolyan??? És mit mondott???
Semmit mert nem vette fel aludt. De szerintünk vissza kéne hívnod!
Nem...!
Miért?
Mert félek...nem akarom hallani hogy hogy...Borult Ticia nyakába aki már-majdnem sírt Izabell látványától...
Hivd fel!!!! Jobb lesz! -Nyújtotta a telefonját
A lány reszkető kezekkel nyúlt a telefonért...
Majd tárcsázott....
A fiú még mindig a kocsiban ült már nem vezetett,egy templom előtt parkolt le..
Hállo...
Hállo?!-Szolt a telefonba halkan s kissé berekedten a lány.
Te vagy Izabell??
Igen én! -Vett egy nagy levegőt a lány s járkált közben a kulcsra zárt fürdőszobában.
Hogy hogy hívsz?-Ciniduskokott a fiú.-Még saját magán is csodálkozott h ilyen hangnemben szol hozzá de féltékenység miatt volt.
Nem értek egy pár dolgot.-Kezdte a lány.
Hehe! azt én sem!Nem kaptál mostanában egy levelet?
De kaptam tőled-remegett a lány hangja.
Nah! Elolvastad és felfogtad???-Mondta kissé indulatosan a fiú.
A lány elsírta magát! Fel...csuklott el a lány hanga.
Diégó mindezek közben a fejébe vette h egyedül visszamegy a lányért és elszökteti.
A lány persze az ellenkezőjét vette le ebből.Azt h vége és ezt fogja föl.A fiú pedig arra célzott h szeretni és fogja fel!
Kár h szólamokban beszéltek.
Most miért sírsz?? Ennek így kell lennie!
Oké, Rendben!!! Igazad van! csapta le a telefont a lány!
A mérhetetlen zokogásba kezdett.
Ticia kérdezte h mit mondott de nem tudott megszólalni csak sírt és sírt nem érzett semmit csak mérhetetlen fájdalmat.
Ticiaa! -Zokogott a lány.Miért????? Miért???
Ticiának majd megszakadt a szive ugy érezte ezért ö a hibás mert megengedte ezt!
Eközben Diégo hazaért és az elsö dolga az volt hogy a szobájába mennyen összepakolt egy pár cuccot és indulni készült a repülötérre
Azonnal látni akarta a lányt fülében még mindig a zokogását hallota...
Már éppen kilépett volna amikor...
Hova készülsz fiam?
A repülötérre,és ne akarj megállitani tudod h sosem mondtam le semmiröl amit szerettem,most aztán fölleg nem fogok.
Nem,tudom és nem is probálkozom...De ezt nem volt idöm odaadni mert elmentél.
Mi ez??
Egy levél....Nem nyitottam ki,de fontos lehet...Majd ez utat mutat.
Diégo elvette a levelet s közben anyja sajnálkozo szemébe nézett aki most jött ki a szobábol a Biro pedig befelé vette az irányt.
Majd hivj ha leszállt a géped!
Hova mész fiam??
Vissza anyu,én nem hagyhatom ezt,féjhez adnák igy! De ö engem szeret! és.....
Tudom szivem! Nyugodj meg!
Tölle van a levél?
Igen...
Magadra hagylak...de szolj mielött elmész.
jo...
Diégo visszament a szobájába...Kibontotta a levelet
A negyedig sor után a szive elszorult.....
Az ötödik után letette a táskát...
Az utolso szó pedig a szájánt hagyta el a szivén égetett sebet...Izabell...
Néhány másodperc után a levél összegyürve hevert a földön A fiu csak egy helyben állt.
Soha de soha nem érzett még ekkora ürességet.
Érezte hogy abban a percben meghalt benne valami...és nem tehet érte semmit.
A Biro semmien lelkismeret nélkül feküdt le,söt még most is arra gondolt h ujbol keresztbe tehet Rodrigonak,hiszen ismeri öt s tudja h legbelül gyenge lelkü
s a szivén fogja viselni a lánya szomoru sorsát.
Azon az éjszakát Minkettejük szive darabokra esett....
Egyikük sem hitte el hogy ez az álom...tényleg egy álom volt...És a ma éjszakával kezdetét vette a reggel...A végzetes reggel amikor kinyitod az szemed
s arra ébredsz hogy megszakad a szived,mert csak álom volt...s nem tér vissza többé....Elillant s csak a fájdalom marad talán örökké...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése